Úgy döntöttem kilépek a kis mesevilágomból és visszatérek a valóságba rájöttem hogy nem minden úgy lesz ahogyan eltervezzük szembesülnünk kell a csalódással is. Beláttam nem vagyok önmagam nem érzem jól magam.Egyedül vagyok...Azt hittem minden olyan könnyű de nem mert az ember sokszor tele van  félelemmel  ok nélkül.Az ember fél kimondani mit érez mert retteg mit gondol a másik hogy kiröhögi lenézi bántja...A bizalom fontos szó de sokszor megbánjuk hogy elkötelezettek vagyunk.Eddig úgy tartottam hogy a csalódások legyengítik az embert de épp fordítva megerősítik.Pénteken összeszedtem magam legyőztem a félelmem és oda mentem hozzá hiba volt elküldött vajon az elutasítás fáj ennyire? Nem tudom csak azt hogy fel kell állnom és mennem kell előre csakis előre kell tekintenem és nem a múlton kell rágódnom és nem is a jövőt terveznem hanem élnem kell a jelenben ki kell élvezzem a gyerekkorom minden pillanatát nem sokáig lehetünk mát gyerekek. Emlékeket kell gyűjtenünk és majd továbbadnunk.Miért olyan bonyolult minden?